Tanítványok

A Megnevezhetetlen által körbevezetettek közül néhány Tanítvánnyal találkozhatsz ezen az oldalon, akik elérték az EGY lelket, az abszolútot. A tanítványokon keresztül ez az Egy nyilvánul meg. Különböző környezetből indultak el , de ugyanabba az Egybe jutott el az összes Lélek.

Agod Krisztián Csaba vagyok. Régóta voltam kereső. Soha nem hittem el a puszta tényt sem,

hogy megszülettem, mert nem tudtam azonosulni azokkal a szerepekkel amiket nekem szántak vagy elvártak tőlem. Ahogy más, én is éreztem, hogy a világ másnak akar látni, mint aminek önmagamat gondolom. Ez minden kereső alapbeállítottsága lehet, de ez nem oldja fel az ellentmondást. Hiába tudjuk, hogy léteznek önmegvalósított emberek, vagy próbáljuk követni az útmutatásaikat. A spirituális személyiség még rosszabbá válhat, mint az, amit túlélésünkért vállalunk. Lehet az elmét kifinomultabbá tenni, lehet a test egészségesebb és erősebb, de ez csak egy egészséges hullát tud fenntartani, nem hoz valódi megélést és elégedettséget. Az út vége a kereső halála, ahol nem vonsz le végleges konklúziókat, nem vagy kíváncsi a következő tanfolyamra, és azt érzed nem jutsz előrébb semmivel, amit magadhoz adhatnál. Az elme képlékeny és felveheti a kereső szerepét, és mivel keres, találni is fog. De ez soha nem jut olyan elégedettséghez, amit elvár. Ha te is így érzel akkor készen állsz a hazavezetésre. Ez nem fogja megoldani egy problémádat sem. A problémagyárost fogod meghaladni.

Mottó: Ami sok, azt csak figyeld; ami egy, az hazavisz.

—————————————

Bak Hajnalka vagyok.

Negyven éves koromig családanya, feleség jó munkatárs, kiváló dolgozó, stb. voltam. Megvalósítottam mindent, amit a kultúra kínált, de mégsem voltam maradéktalanul boldog és elégedett. Ekkor kezdtem el keresni azt, hogy tulajdonképpen mi értelme az életemnek, Ki is vagyok valójában Én? Azt gondoltam, hogy az Ősi tudások, a jóga elvezet majd ennek a felismeréséhez. Ezért többféle jógaiskolát tanulmányoztam, elmélyedtem benne, oktattam is 16 évig, de valahogy mégsem jutottam közelebb, Önmagamhoz. Nem hagytam abba a kutatást, keresést, ameddig nem találkoztam Samu Zsolttal. Zsolt radikális módszerei, próbatételei voltak a legnagyobb kihívások számomra az elmúlt másfél évben. Zsolt vezetésével megtapasztaltam azt, aki valóban vagyok: az Egyet, és ezzel a véget ért a keresésem.
Azt szeretném, ha mindenki eljutna oda, ahova Én is megérkeztem, a valódi Otthonba.

Ma már ennek élek, segítek, szolgálok, tanítok mindenkit, aki haza akar menni a valódi Otthonába.

Mottóm:  A végtelenben nincs végállomás, csak az Otthon létezik…

—————————————–

Mottó:

Káprázat vagy az Otthon. Melyiket választod?

A személyi igazolványban Duka Annamária név szerepel, viszont a Selina becenevet jobban szeretem. 36 éves vagyok, Erdélyben születtem és ott cseperedtem fel. 18 éve élek Budapesten.

Mielőtt Zsoltot megismertem, egy menő modern hullámvasúthoz hasonlított az életem, amire 24 évesen váltottam jegyet. Hirtelen indult, amikor egy szép téli nap kiraboltak és elvitték szó szerint mindenem. Az ezt követő napokban tettem fel először más kérdéseket: Ki vagyok tulajdonképpen? Honnan jöttem? Hová tartok? Így indult az utam spirituális keresőként. Tanfolyamról tanfolyamra jártam, önfejlesztő módszereket, könyveket, meditációs módszereket kutattam, hogy választ kapjak a kérdéseimre. 2 éve, amikor a Zsoltot megismertem, éppen egy kiábrándult, kiégett időszak kellős közepén voltam.

A legelső találkozásunknál a lelkem felismerte Zsoltot, és olyan hangosan szólt, mint még addig soha. Attól a naptól elkezdtem követni ŐT.

A hazavezetésem nem volt megtervezve. Egy nyilvános előadáson következett be. Követtem Zsoltot, mást nem kellett tennem. Hittem és bíztam benne. Az utat, amin végig vezetett nehéz szavakba önteni. Igazán csak megélni lehet.

Amikor a személyiség, akinek hittem magam, lelepleződött, abban a pillanatban megéltem a tudatos halált, amit azonnal követett az újjászületés.

Onnan indultam, át a semmin és a mindenen át, a fényen és a sötétségen, aztán felismertem, hogy csak ÉN LÉTEZEM! Mindig itt voltam és mindig itt leszek ezen a helynélküli helyen.

Azóta a napok tervek, álmok, célok nélküliek és mégis minden megjelenik a megfelelő időben.

Köszönöm Samu Zsoltnak, a Legfelső hatalomnak, hogy általa kegyelmet kaptam. Egyedül nem tudtam volna megvalósulni.

——————————————

Marton Jó Ferenc vagyok.

Korábban küzdelmek sorozatában éltem az életem (munkák, munkahelyek, műszaki pálya, tanulás, házasság, építkezés, rohanás, stb.), abban bízva, hogy “akkor” valósul meg, amire vágyom, ha “elég jól” csinálom. 40 éves korom körül lett elegem. Nem lettem boldogabb, bármennyire is eredményes voltam a felszínen. Ekkor felmondtam a toleranciát a haldokló kultúrának, megoldásokat adó tudásokat kerestem. Mindenben az érdekelt, hogy mi működik és mi nem. Kiderült, hogy a tudatszint emelésével lehet előbbre jutni. Amióta ezzel foglalkozom, bebizonyosodott, hogy ez igen jó irány.
2017 január óta tanultunk Samu Zsoltnál, és idén áprilisban került sor a hazavezetésemre. Egy olyan megélés, ami semmihez nem hasonlítható. A világon a Legnagyobb Kegyelem, ami létezik.
Nálam is összekapcsolódnak azok a lépések, amelyek erre vezettek évtizedeken át, akkor is, amikor “nem történt semmi” – mert nem vettem észre. Ahogyan Samu Zsolt vezet el a Végső Valóságig, ahogy visszatérünk eredeti mivoltunkba és létünkbe elmondhatatlan, leírhatatlan – jöhetnek a poéták. Ugyanebben az életben még újra megszületünk – valahol.

Korábban szégyelltem magam a gyerekeim előtt, magamban, hogy mi sem tudjuk emberibbé tenni a világot és a hiábavalóságok őrülete folytatódik. Most megkaptuk azt a kegyelmet, hogy a lelkünk kilép az Egyetemes Teljességbe. Most kapaszkodik az értelem a kiszabadult lélek után. Minden nap estéjére elégedett vagyok. Tevékenység bőséggel, de minden hajszoltsági érzés nélkül. Érzelmi dráma semennyi. ‘Emberi játszmák’ semennyi. Új entitás vagyok, gyakorolom új mivoltom működését. Kineveztek kapitánynak a fényűrhajóra, de a hajó is én vagyok, a legénységem is, az óceán is, és a fény is – Samu Zsolt a messze világító Sarkcsillag.

Motto: Mindenkiben ugyanaz a Megnevezhetlen ragyog.

————————————————-

Takács Bernadettnek hívnak.

A születésem 2018 áprilisában történt, előtte keresőként a megvilágosodás fogalma mögötti rejtett dimenziót kutattam a rendelkezésemre álló eszközökkel. Egy bennem lévő kényelmetlenségérzet kielégítése hajtott előre, hogy mindig új, és több tudást, tanítókat, irányzatokat kutassak fel, ami által meglelem a lényem lakatját nyitó kulcsot.

Mint kiderült Samu Zsolt volt ennek a nyitja, ami azt a felismerést is hozta, hogy sosem volt lakat, se kulcs. Minden amiben addig hittem, tudtam feladásra került bennem. Amikor a tudattalan és a tudatos határát átléptem, egy út bontakozott ki előttem, ami által fokozatosan kinyíltam önmagamra és vedlettem le azokat a rétegeket, ami sosem voltam. Feltárult a valaki és valami nélküli mégis teljesség, amiben a semmi és minden is csak önmaga részei. Jelenleg jobb agyféltekés rajztanfolyamokat is tartok, ami lehetőséget kínál arra, hogy a résztvevők megtapasztalhassák a rajzoláson keresztül a két agyfélteke egyensúlyát, mely eredendő lényük valódi természete.

Mottóm:  Akkor leszel a legtöbb, ha a semmi sem marad belőled.

————————————————————————-

Sziasztok! Vető Balázsnak hívnak, de most már tudom, hogy nem ő vagyok, és ez elmondhatatlan megkönnyebbülés és szabadság 🙂 Ha ezt meglátjátok, feltör belőletek a nevetés, hogy hogyan is hihetted magad ennek a személynek 🙂 mert ami vagy, az független mindentől. Semmi köze a személyhez, de még a világhoz sem, és mégis benne jelenik meg a világ, és áthat mindent. De nem érinti meg semmi, és olyan finom, hogy az szavakkal ki nem fejezhető.

Már régóta voltam kereső. Bármilyen jó dolgok történtek is velem az életben, azok csak rövid időre adtak örömöt, és mindig maradt egy hiányérzet utánuk. Éreztem, hogy ennél még sokkal több van, hogy ez nem lehet a tejes valóság, amit élek. Tudtam, hogy így nem szabad meghalni, hogy nem tudom meg, mi is a valóság. Jártam az emberek szokásos útját, a világi dolgokban kerestem az örömöt, élvezetet. De ez a lelket nem elégítette ki. Láttam, hogy ez egy tévút amin járok, de nem volt erőm kilépni belőle. Éreztem, hogy egy “rossz” erő is irányít, nem csak a jó. Most már látom, hogy ez is csak azért van, hogy az igaz felé tereljen bennünket.
Sok könyv elolvasása, és rengeteg videóanyag meghallgatása után rátaláltam Samu Zsoltra egy Youtube videóban. Ennek a videónak a végén úgynevezett csendülés volt, amit én is kipróbáltam, és meglepődve tapasztaltam, hogy elindított bennem valamit. Megnéztem, és már több mint fél évvel előtte feltöltött anyag volt 🙂 Ez mindjárt élő bizonyíték volt, hogy ami valós, az időtlen, és nem ismer korlátokat. Amikor először személyesen találkoztam Zsolttal, a tekintetéből látszott, hogy ezekben a szemekben benne van az egész világ…
Most már teljes bizonyosságom van arról, hogy ő a legfelsőbb valóság, és annak a megtestesülése is egyben.
Hazavezetésem a kőszegi tábor első napján történt. Zsolt megkérdezte, hajlandó vagyok-e elengedni a világot, és az igazságot választani? Igent mondtam. Azt mondta, akkor te leszel a következő. Ekkor éberré váltam, és figyeltem, mikor jön el ez a pillanat. A vezetésem közben előjött az, aki meg akarta ezt is csinálni, még akkor is, amikor már ezt el kellett volna engednem. Akkor mondta Zsolt, hogy jó, akkor csináld meg. Én meg mindent beleadva megpróbáltam, és ekkor jött az összeomlás. Megláttam, hogy én soha semmilyen erővel nem rendelkeztem, hogy minden, amiről addig azt hittem, hogy az enyém, azt csak kaptam. Láttam, hogy aminek hittem magam, az egy nagy nulla, egy senki… és ebbe ott belehaltam.
Ezután előjött az árnyék énem, aki eddig irányított, és félelemben tartott. Nagyon félt Zsolttól, és döbbenve tapasztaltam, hogy az is én vagyok. Ezt a döbbenetet nem lehet elmondani. Előtte úgy képzeltem, hogy majd én a jó nézem, hogy ez a csúnya rossz elhagy engem 🙂 de nagyon nem így volt. Az is én voltam. Az maga a személy. Miután ez távozott, elerőtlenedtem, és arra eszméltem, hogy valami felébred… Ez szavakkal elmondhatatlan. Az ártatlanság született meg… vibráló elevenség hatot át mindent… kegyelem áradt mindenből… úgy éreztem magam mint egy csecsemő, ami most jött világra. Csak néztem, és a kegyelem áradását éreztem mindenből… Ennek a nézésnek nincs fókusza. Csak van. Megjelent a tudomás, hogy tőle származom, a legfelsőbbtől. Ezután magához húzott. Egyé váltam vele, a forrással…Ekkor tudjuk meg, hogy mindig is ezt kerestük, és mindig is ez voltunk 🙂
Innentől kisimul minden. Ezt szavak ki nem fejezhetik. Olyan béke, és elégedettség jön, hogy végre hazaértél. Itt tudod, hogy csak ez létezik, és te mindig is ez voltál. Csak elhitted az én gondolatot, amiből jött az enyém és ebből kialakult egy valósnak hitt személy. Ami már sebezhető mert azt hiszi, birtokol. És aki ezt hiszi, annál megjelenik a félelem, mert amiről elhiszi hogy az övé,azt el is veszítheti 😉 Ezek után megváltozik minden. Már nem valakiként, hanem lélekként, létezésként vagy itt. Felszabadulva minden teher alól. Béke, és szabadság jellemzi ezt, de ezek a szavak sosem mondják el, milyen is ez. Csak megélni lehet. Bármi amit mondanál róla, nem igaz, mert a szó ezt nem tudja kifejezni.Ezek után a legnagyobb örömöt az jelenti számodra, ha egy újabb lélek tér haza a forrásába. Később már megérzed, hogy “ő” hozzád jön 🙂 Ez elmondhatatlan öröm…

Innentől új irányt vesz az “életed” mert a világban csak ennek van értelme. Hogy “mások” is megtapasztalhassák, “kik” is ők valójában.

Mottóm:
Amitől a legjobban félsz (az éned elvesztése), abból fog megszületni a legnagyobb áldás és szabadság. És akkor meglátod, hogy mekkora terhet dédelgettél eddig.

————————————————————

Zólyomi Péter vagyok. Az én spirituális utam is a szenvedéssel kezdődött. 35 évesen nagyon sikeres multinacionális cégvezetőként dolgoztam, boldog párkapcsolatban éltem, két okos, csodálatos gyermekemmel és a párommal, nagy és támogató család vett körül, és annak ellenére hogy mindenem megvolt, mindenben sikeres voltam, mégis haldokoltam. Úgy éreztem folyamatosan elvékonyodom, nem értettem, mit keresek a munkahelyemen és mi ennek az egésznek az értelme, nagyon fárasztó volt a világ, hazaértem és többnyire csak bezuhantam az ágyba. Éreztem hogy nem lehet ennyi az élet, nem lehet robotként leélni az életem, kell lennie valami többnek. Ekkor találtak meg a spirituális témájú könyvek, amiket egyre nagyobb lendülettel faltam, kipróbáltam rengeteg sok fajta spirituális módszert, kifejezetten vonzottak a megvilágosodással kapcsolatos könyvek, iskolák, tanítók. A keresőben az első és legfontosabb készség, ami kifejlődik, az az igazság iránti érzékenység. Keresünk és találunk… Mindig olyan tudás jön, amit még fel tudunk dolgozni, amit még be tudunk engedni. Persze aztán eldobjuk, amit találtunk, mert rájövünk, hogy csak részigazságokat tartalmazott, és találunk egy még tisztább forrást… Mivel én is nagyon mélyről, a teljes racionalista és materialista világképből indultam, sok mindent kellett megtapasztalnom, hogy lépésről lépésre egyre feljebb tornásszam magam. Az úton a tanulás módszere a tapasztalás. Tapasztalat és kíméletlen őszinteség nélkül nincs fejlődés. Addig olvastam, kutattam, próbáltam ki mindent, amiben felcsillant az igazság, hogy egy idő után komolyabb megéléseket is megtapasztaltam, de ezek csak rövid, pillanatnyi csodát adtak, és egy idő után már ez sem volt elég. Még több kellett…ahogyan én változtam, az életem is átrendeződött körülöttem. Fél éve ismertem meg Samu Zsoltot, egy családi ismerősöm mesélt róla. Megnéztem egy videóját, amit újabb és újabb követett, szó szerint a képernyőhöz ragadtam, akkora vonzást éreztem felé. Áradt belőle az igazság, egyszerűen és szépen fogalmazott, érthetően mondta el azokat a dolgokat amiket akkor még nem nagyon értettem. Azonnal látni akartam, a személyes találkozás a könyvbemutatón csak megerősített abban, hogy itt valami nagyon nagy kincsre bukkantam, nem akartam elhinni, hogy Magyarországon ilyen kaliberű tanítóra bukkantam. Zsolt volt az első olyan tanítóm, aki nem építgetni és javítani akart rajtam, hanem rombolni kezdett. A tanításai önmagában megrengették a világomat, minden kezdett a porba hullni, amit valaha fontosnak ítéltem, majd a radikális módszereivel olyan mélységeit ismertem meg önmagamnak amikről soha sem tudtam hogy léteznek… Aztán az ő kegyéből, 2018. május 14-én megszülettem, a Megnevezhetetlen hazavezetett. Az Otthon megtapasztalása lerázott rólam minden terhet, feloldott minden illúziót. Megéltem, hogy minden csak AZ, velem együtt, mérhetetlen, amolyan végső megnyugvás szállt meg. Vége van. Vége van minden keresésének, mert mindenben ezt kerestem. És nem múlik el, mindig itt lesz, van, volt, örök létező, megrendíthetetlen, minden ebből indul ki és ebből létezik. Az Otthon finomsága ma is velem van, bármennyire is próbál az elme visszaférkőzni, az Otthon tudomásában minden próbálkozás nagyon könnyen lefoszlik. Olyan, mintha felhúzták volna a rolót, és nem lehet tovább bábjátékot játszani, mert nincsenek árnyékok. Minden szenvedésed csak árnyék, ha te vagy a nap, hogyan tudnának elérni az árnyékok?

Mottó: Az igazi tanító rombol, szétszaggat, elveszi a világodat, majd megöl. Az út végén megérted, ez az igazi kegyelem és a legnagyobb ajándék.

Scroll to top